Frissítve:
Galéria (2019. 03.28.)
Köszöntelek a honlapomon!
Treitz Tamás vagyok. 1975-ben születtem,
Babarcon
lakom. Ez a község Baranyában, Mohácstól 10 km-re
található. (Térkép)
Már gyermekkoromban is vonzódtam a
madarakhoz. Szerettem kint a természetben mászkálni. Ez a mai napig sem
változott, bár jóval kevesebb időm jut rá.
Kisiskolás
koromban, kacagó gerlékkel kezdtem a pályafutásomat. Ezen kívül, megfordult a
kezem alatt papagáj, pinty, kanári is. 12 évesen fogtam egy postagalambot és
ekkor elindult valami komolyabb dolog.
A postagalambok mások voltak, mint az addigi madarak. Ki lehetett engedni őket,
'szabadok' voltak, de mégis az enyémek. Általános isi után, Bajára jártam
tanulni. Itt az órák közötti szünetekben, a magasban keringő galambfalkákat
szemléltem. Nagyon tetszettek azok a magasban vibráló apró, fehér pontok. Jó
időben, 2-3 falka is repült a város felett. Az egyik csapat megülését sikerült
kifigyelnem. Éppen az iskola közelében lakott a tenyésztő, ahova be is kéretőztem egy kis szemlére. Hamar vettem is két pár budapesti
magasröptűt. Nagy lendülettel kezdtem őket tenyészteni, alig vártam, hogy
legyen már valami létszám. Aki élt és mozgott, annak repülni kellett. Igaz, csak hétvégente, meg az ilyen, olyan iskolai szünetekben. Néhány kóborpéldányt is
sikerült lehúzni a magasból. Idővel, sajnos többször elmagaslott a falka és a
néhány visszatérő egyed is lassan elkopott. Ez a magasröptű időszak kb. 4 évig
tartott. Ezután, a galambászat terén, rémálmokkal tarkított, szünet következett.
Egyre gyakrabban álmodtam galambokkal, de
minden ébredéskor szembesültem a szomorú valósággal. Nincs is galambom! Végül
elhatároztam, hogy ismét galambot szerzek. Régi szaklapokat nézegettem, amikor
egy 1978-as Galambjaink című újság címlapján (apám galambász múltjának
köszönhető) megpillantottam, egy kiskunfélegyházi keringőt.
(Fotó)
Ez volt az a pillanat, amikor minden eldőlt. Vagy ilyet, vagy semmit!
Kiállítási katalógusokat böngésztem át, és elkezdtem érdeklődni a környéken, de
mindig zsákutcába futottam. -Volt, de már nincs! Ilyen és ehhez hasonló
válaszokat kaptam.
Végül 1996-ban sikerült beszerezni egy pár fekete szívest. Azt is egy ismerősöm
hozta, 'x' helyről. Nem volt komolyabb szándékom velük, csak rohadtul
tetszettek. Az első tojóm pl. csak nyomokban hordozta magán a szívrajzra
jellemző mintázatot, de ez sem zavart, mert megvolt amit szerettem volna. Amikor
már kialakult valami létszám, elkezdtem hajtani őket, ahogy időm engedte.
Érdekes módon a frissen beszerzett két tojó, (amelyek korábban zárt tartásban
voltak) lettek az akkori falka húzó tagjai. A 20-25
perc repülési idő átlagos volt, de néhány alkalommal 45 percet is szálltak.
Időhiány miatt a hajkurászás abbamaradt.
2003.-ban sikerült összehoznom egy új galambházat, ekkor már a saját házam udvarán.
Ezzel egy kicsit kultúráltabb környezetbe helyezhettem a kedvenceimet. Egy
ideig, tartottam 2 pár budapesti magasröptűt is. Az volt a szándékom, hogy
visszaszoktatom a galambjaimat a repülésre. Sajnos ez hosszú éveken keresztül
csak terv maradt. 2011.-ben, viszont már vannak sikerek. Erről a T&T menüpontban
bővebben lehet olvasni. Az új dúc
kialakítása utáni első években, még több galambom volt. A 2 pár budapesti, meg
fésűsből is 18-20 pár. Négy színben, fekete, kék, vörös és sárga szíveseket tartottam.
2010.-ben
készítettem egy új költőszekrényt, ami már az Uniós elvárásoknak is megfelelt.
Ezzel viszont, a tartható galambok létszámát 12 párra maximáltam. Galambjaim
jelenleg
kék, kék fakó, sárga, vörös, fekete és olaj színben vannak. A kezdetekben
fekete, vagy vörös szívesek tetszettek inkább. Talán a nagyobb kontraszt miatt
szebbnek tűntek?! Mostanra viszont, a galambjaim zöme kék.
Ezeket a madarakat önző módon, saját magam örömére tartom. Valamikor, jártam kiállításra is. Ezen a környéken sajnos nem nagyon tartják ezt a
fajtát, így a kiállítások többnyire konkurencia hiányában zajlottak. Ezeken a
rendezvényeken, a fajta reklámozása sem volt elhanyagolható szempont számomra.
Olyan nagy érdeklődést azonban nem tapasztaltam, ezért a kiállításoknak nem
láttam értelmét a továbbiakban.
Szeretném azt hinni, hogy a galambjaim maximálisan jól érzik magukat az általam
megteremtett körülmények között. Nekem ez a legfontosabb, részben ezért is kihagyom a
'stresszes' kiállításokat. Az Internetnek köszönhetően a reklám már így is
megvan. Én nap, mint nap élvezem a társaságukat, és ennél több nem is kell!
Jó lenne, ha többen tartanák ezt a galambot itt Baranyában is. A kiállítások és börzék
alkalmával azt tapasztaltam, hogy sok ember, keze alatt megfordult már a fajta.
Kitartás hiányában, viszont hamar feladták. Ezt nagyon sajnálom, de talán nem
csoda. Több odafigyelést igényel a kiskunfélegyházi keringő, mint egy átlagos
fajta. Nekem is vannak rossz pillanataim, amikor azt kérdezem magamtól: Miért
'szenvedek' ezzel a fajtával? Szerintem a látvány magáért beszél, még az
én szintemen is!!
Azt hiszem ennyi lenne egyszer!
A fotók alapján, mindenki egyénileg alkothat véleményt a galambjaimról.
Igyekszem jó irányba terelni az állományt.
A vendégkönyvembe is lehet írni, ha van hozzá mersze valakinek. Aki úgy érzi
örömmel szívna egy kis tollpúdert a galambházamban, ám legyen. Látogatási idő,
előzetes egyeztetés alapján. Néhányan már éltek a lehetőséggel és mindenki
túlélte!
Madárszerető, humoros ember vagyok!:)))
Kellemes nézelődést, és
olvasgatást.
Köszönöm a látogatást!
Treitz Tamás
2T. 2008.-2011.
